A kanadai választások során a politikai diskurzus középpontjába az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump által jelentett fenyegetés került, miközben a globális felmelegedés problémája háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, új energiainfrastruktúra tervekkel álltak elő, mivel Kanada szeretné csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, aki a korábbi brit jegybank elnöke volt és a klímaváltozás nemzetközi szószólója, azt ígéri, hogy Kanadát globális energiahatalmakká kívánja tenni mind a hagyományos, mind a zöld energia terén. Ezzel szemben Pierre Poilievre, a Konzervatív Párt vezetője, az olaj- és gázipar fellendítését szorgalmazza, és tervezi az ipari szén-dioxid adó eltörlését. Ez a megközelítés jelentős eltérés a 2021-es választásoktól, ahol a környezetvédelmi kérdések dominálták a választók aggodalmait, és a két párt egyetértett abban, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie a zöld gazdaságra, aminek során 2021 júniusában megszületett a nettó nulla kibocsátási törvény.
Carney, aki március elején vette át a miniszterelnöki posztot, az első intézkedéseként eltörölte a fogyasztói szén-dioxid adót, amely a Liberálisok aláírásos klímapolitikája volt. Ezt az adót 2019-ben vezették be, és a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókra került kivetésre. A lépés népszerűtlen volt, és a Konzervatívok számára könnyű célt biztosított a megélhetési költségek emelkedésével kapcsolatos vádakra. Poilievre még „Szén-dioxid adó Carney”-ként próbálta bemutatni ellenfelét. Néhány elemző úgy véli, hogy az adó eltörlése politikai szempontból okos lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klíma Politikai Központ vezetője szerint ez a lépés azt a narratívát erősíti, miszerint a klímaváltozással kapcsolatos intézkedések túlságosan megterhelik a költségvetést, holott ez nem igaz. Abreu hangsúlyozta, hogy ez egy elvesztett lehetőség volt a választások során egy új narratíva kialakítására.
Carney energia-politikai kampányának középpontjában az áll, hogy Kanadát a „tiszta és hagyományos energia világvezető hatalmává” kívánja tenni. Pragmatikus megközelítést hirdet, és a kampánya gyors zöldenergia-projektek elősegítéséről és a zöld közlekedés, valamint épületek támogatásáról szól, azonban részletekbe nem bonyolódik. Emellett a szén-dioxid leválasztás technológiáira való befektetést is sürgeti. Azonban más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy Carney klímaügyi retorikája mérséklődött. A közvélemény-kutatások szerint 2023 vége óta a kanadaiak körében a klímaváltozás iránti aggodalmak csökkentek, mivel a megélhetési költségek, az energia és a lakhatási árak emelkedése vált a középpontba. Az ukrajnai háború új hangsúlyt adott Kanada bőséges nyersanyagainak, például olajának, gázának és kritikus ásványainak. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó tanszékének professzora elmondta, hogy Kanada geopolitikai partnerei elvárják az ország nyersanyagainak biztosítását, ami új dinamizmust teremtett a választások előtt.
Pierre Poilievre, aki Carney utódja szeretne lenni, a megélhetési költségek problémáira összpontosít, és szigorúbb jogi és rendészeti politikákat hirdet. A Konzervatív Párt szavazóbázisa erős az energiarich területeken, és Poilievre az olaj- és gázipar jelentős bővítését, valamint a szén-dioxid adó eltörlését szorgalmazza. Bár nem egyértelműen állt ki Kanada nettó nulla kibocsátási céljai mellett, érvelése szerint a világ számára kedvezőbb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” tisztább kanadai olajjal és gázzal helyettesítenék. Winfield professzor szerint a Konzervatívok olaj- és gázipar bővítésére vonatkozó javaslatai vonzóak lehetnek a választók számára, még akkor is, ha a termelés növelésének előnyei nem állják meg a helyüket.
A választók számára a legfontosabb kérdés, hogy melyik vezető képes jobban kezelni a harcias amerikai elnököt. Ez különösen fontos az olaj- és gázipar szempontjából, hiszen Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az amerikai piacra kerül, és az energiatarifák hatása súlyosan érintheti a munkahelyeket és a gazdaságot. Carney a választások első vitájában kifejtette, hogy a két ország kapcsolata teljesen megváltozott, és hogy a vezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek. A szénhidrogének nyugati tartományokból való keletre történő szállítására irányuló érdeklődés is felélénkült, mivel a korábbi próbálkozás, az Energy East Pipeline, 2017-ben elakadt a szigorú ellenállás és a szabályozási akadályok miatt. A kampány során mindkét párt ígéretet tett az „energiafolyosók” gyorsított fejlesztésére, Carney viszont ingadozik a vezetékek támogatásában, tisztában van azzal, hogy ezek népszerűtlenek a környezetvédők körében. Próbálja egyensúlyozni az Egyesült Államokkal való fenyegetettséget és a klímaváltozás kezelését.
A Kanadai Biztosító Egyesület jelentése szerint 2024-ben a időjárással összefüggő biztosított veszteségek összege elérte a 8,5 milliárd kanadai dollárt, ami háromszorosa a 2023-as adatnak. Miközben a két fő választási jelölt jelentős szerepet szán a fosszilis tüzelőanyagoknak Kanada gazdaságában, ez a megközelítés közvetlen ellentétben áll az ország klímavédelmi kötelezettségvállalásaival. Yves-François Blanchet, a Quebecben működő Bloc Québécois vezetője nyíltan bírálta a két jelöltet, mondván, hogy tagadják a klímaváltozás létezését. „Sajnálom, hogy elrontom a bulit, de meséltek a tiszta olajról és gázról” – mondta a vitában. Kanada nemzetközi szinten vállalta, hogy 2030-ra 40-45%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást a 2005-ös szinthez képest, azonban 2023-ra csak 8,5%-kal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás. Akárki nyer is a választásokon, komoly kihívás előtt áll, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a gazdasági érdekeit a klímaváltozás elleni küzdelemmel. A kanadaiak április 28-án szavaznak.
