Az elmúlt évtizedekben a tudományos felfedezések nem csupán az emberi tudás határait feszegették, hanem a világképünket is megváltoztatták. Az 1960-as években, amikor az űrhajók először küldtek vissza képeket a Földről, sokan úgy éreztük, hogy a világunk mérete és szépsége egy új perspektívát adott számunkra. Most pedig, a legújabb hírek szerint, a tudósok egy újabb mérföldkőhöz érkeztek: a K2-18b nevű exobolygón olyan gázok nyomait fedezték fel, amelyeket a Földön egyszerű tengeri organizmusok termelnek. Ez a felfedezés új reményeket ébreszt arra vonatkozóan, hogy talán nem vagyunk egyedül az Univerzumban.
Professzor Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetének vezetője, aki a kutatócsoportot irányította, úgy véli, hogy a felfedezés alapvető kérdésekre adhat választ. „Ez alapvetően a legnagyobb kérdések egyike, és lehet, hogy a válasz küszöbén állunk” – mondja. Az emberiséget régóta foglalkoztatja a kérdés: léteznek-e más életformák a világűrben? A történelem során számos mítosz és legenda született a más bolygókon élő lényekről, és a 20. század elején a csillagászok azt hitték, hogy a Mars felszínén egyenes vonalak láthatók, ami fejlett civilizációk létezésére utalt.
A tudományos közösség érdeklődése az exobolygók iránt az 1990-es évek elején, a Naprendszeren kívüli bolygók első felfedezésével kezdődött. Azóta közel 6000 ilyen bolygót azonosítottak, és bár sokuk gázóriás, mint a Jupiter vagy a Szaturnusz, számos olyan bolygó is létezik, amely a „Goldilocks zónában” helyezkedik el, ahol a távolság éppen megfelelő ahhoz, hogy élet támadhasson. Prof. Madhusudhan szerint galaxisunkban valószínűleg több ezer ilyen bolygó található.
A kutatók egyre fejlettebb eszközöket fejlesztenek, hogy elemezzék az exobolygók légkörének kémiai összetételét. A NASA James Webb Űrtávcsöve, amely a K2-18b bolygón felfedezett gázokat is észlelte, a valaha épített legfejlettebb űrtávcső, és 2021-es indítása óriási izgalmat keltett a tudományos közösségben. A Webb azonban nem tudja érzékelni a Földhöz hasonló kis bolygókat, ezért a NASA a 2030-as években tervezett Habitable Worlds Observatory (HWO) létrehozásán dolgozik, amely képes lesz az ilyen bolygók légkörének vizsgálatára.
A tudósok azonban tisztában vannak azzal, hogy a felfedezés önmagában nem fogja elhozni a nagy ünneplést. Prof. Madhusudhan arra számít, hogy két éven belül elegendő adatot gyűjt, hogy bizonyítani tudja a K2-18b körüli biosignatúrák létezését. De még ha ez sikerül is, a tudományos vita folytatódni fog a biosignatúrák lehetséges nem élő forrásairól. Ahogy egyre több adat gyűlik össze a különböző légkörökről, és ahogy a kémikusok nem találnak alternatív magyarázatokat, a tudományos konszenzus fokozatosan a más világokban való élet létezésének valószínűsége felé fog mozdulni.
Az emberi tudás határainak kitolása új kérdéseket vet fel: ha valóban létezik élet egy másik világban, hogyan fog ez megváltoztatni minket mint fajt? A tudósok úgy vélik, hogy a felfedezés nemcsak a tudományra, hanem a társadalomra is hatással lesz. Prof. Madhusudhan kifejtette, hogy ha az emberek a csillagokban élő lényeket látnak, az megváltoztatja a világról alkotott képünket, és eltünteti a nyelvi, politikai és földrajzi határokat.
A jövőbeli űrmissziók, mint például az ESA ExoMars rover, amely 2028-ban indul, és a NASA Dragonfly, amely 2034-ben a Szaturnusz Titán holdjára érkezik, újabb lépést jelentenek a más világokban lévő élet keresésében. A tudósok folyamatosan dolgoznak azon, hogy megtalálják a választ a kérdésre: létezik-e élet a saját Naprendszerünkben? Az eddigi felfedezések és a közelgő missziók alapján a tudományos közösség optimista, hogy a következő évtizedekben újabb áttöréseket érhetnek el.
