Vietnamban, egy tűző napsütéses délutánon, Tung Linh, egy huszonegy éves egyetemista, kifejtette, hogy „tulajdonképpen semmit sem tud” az országát megnyomorító, évtizedekig tartó háborúról, amelyben a kommunista Észak és az Egyesült Államok által támogatott Dél harcolt egymás ellen. Linh nagyszülei részt vettek a háborúban, és ennek köszönhetően ma már nyugodtan nézhetnek fel az égre, és láthatnak repülőgépeket anélkül, hogy félelem töltené el őket. Az arca jobb oldalán egy kis sárga csillag volt egy piros téglalapban, ami a vietnámi zászlót jelképezte. Linh éppen Ho Si Minh-városban élt, amely a háború végét jelző 50. évfordulóra készült, amikor a kommunisták győzelmet arattak.
A mai Vietnam jelentősen eltér attól az országtól, ahonnan az amerikai csapatok szégyenletesen visszavonultak. A gazdaság dinamikusan fejlődik, és a középosztály egyre gazdagabbá válik. A kommunista vezetés a kapitalizmus irányába mozdult el, és célja, hogy Kína nyomdokaiba lépjen, így jelentős összegeket fektetett a megbízható gyártási központ kialakításába, amely akár Kína alternatívájaként is funkcionálhat. Azonban ez a törekvés kockázatos, különösen az Egyesült Államok kereskedelmi háborúja idején, amelynek következtében Donald Trump 46%-os vámot helyezett kilátásba a délkelet-ázsiai országra. Ez a lépés komoly veszélyt jelenthet Vietnam gazdasági potenciáljára.
Vietnam történelme során számos hatalommal, köztük a francia gyarmatosítókkal és a kínaiakkal is meg kellett küzdenie. Két évtizeden át az amerikaiak harci terepe volt, miközben megpróbálták megakadályozni a kommunizmus terjedését Délkelet-Ázsiában. Az ország földrajzi elhelyezkedése miatt azonban nem kerülheti el a geopolitikai feszültségeket. Kína közvetlen szomszédságában, Vietnam ismét a frontvonalban találja magát, miközben az Egyesült Államok arra törekszik, hogy megállítsa Peking gazdasági felemelkedését.
Vietnam fiatal nemzet, amely sietve halad a jövő felé. A középkorú lakosság átlagéletkora mindössze 33 év, ami jelentősen fiatalabb, mint Thaiföldön vagy Kínában, ahol ez az érték 40 év, és még távolibb Japántól, ahol 50 év. Linh angolul folyékonyan beszél, és azt mondja, hogy olyan munkát szeretne találni, amely sikeressé teszi Vietnamot. „Igen, a saját sikerem is fontos számomra,” mondja mosolyogva. Az ő álmai jól illeszkednek a nyüzsgő város képébe, ahol a forgalom, az üvegfelületekkel borított felhőkarcolók, az ötcsillagos szállodák és éttermek, valamint a különféle szolgáltatások jellemzik a városi életet.
A város, amelyet 1975-ben a kommunisták foglaltak el, ma már Ho Si Minh-város néven ismert, de a helyi lakosok továbbra is Saigonnak hívják. Amikor a város eleste megtörtént, Dél-Vietnam többé nem létezett. Az amerikai szövetségeseik által támogatott dél-vietnami kormány végleg megbukott, és a győztesek piros zászlót tűztek ki a köztársasági palota fölé. A háború több mint két évtizedes konfliktus után ért véget, amelynek során hárommillió ember vesztette életét és milliók sérültek meg.
Bár sokan emlékeznek a háború borzalmaira, a fiatal generációk, mint Linh és barátai, inkább a jövőre koncentrálnak. A háborúra való emlékezés helyett a fiatalok inkább a gazdasági lehetőségeket keresik, és szeretnék elérni, hogy Vietnam a globális piacon egyre jelentősebb szereplővé váljon. Linh és barátai lelkesedése tükrözi a fiatalok optimizmusát, akik a múlt árnyai helyett a jövő lehetőségeivel foglalkoznak. „Nem haragszunk az amerikaiakra,” mondja egy másik fiatal, Minh, aki jogot tanul. „A múlt az múlt, most szeretnénk kereskedni az Egyesült Államokkal,” tette hozzá.
A vietnámi vezetők is hasonló ambíciókkal bírnak, és a közelmúltban számos reformot vezettek be a bürokrácia csökkentésére, hogy vonzóbbá váljanak a külföldi befektetők számára. A céljuk, hogy Vietnam elkerülje a „középidős csapdát”, amelyben sok fejlődő ország megreked. A vietnámi gazdaság folyamatosan 5%-os növekedést mutat, és a vezetés nyitott az új lehetőségekre. A kormány támogatása a külföldi befektetésekre vonatkozóan egyre hangsúlyosabbá válik, különösen a technológiai iparban, amely egyre inkább elhagyja Kínát.
Az ország története és a háborús tapasztalatok mély nyomot hagytak a vietnámi társadalomban, de a jövőbe vetett hit és az együttműködés vágya dominál a fiatalok gondolkodásában. Vietnamnak nemcsak a múltat kell feldolgoznia, hanem a jövőre is tekintettel kell lennie, miközben a globális gazdasági rendszer részeként próbál érvényesülni. Az ország fiatal generációja már nem a harcok és a szenvedések idejében él, hanem a remény és a fejlődés szellemében.
