A közelmúltban egy rendkívüli felfedezés történt a dél-atlanti óceán mélyén, amely a tudományos közösség figyelmét is felkeltette. Az első felvétel, amelyen egy kolosszális tintahal látható a természetes élőhelyén, 100 évvel a faj felfedezése után készült. A 30 centiméter hosszú, fiatal tintahalat a Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű kutatóhajójának fedélzetén rögzítették, 600 méteres mélységben, a Dél-Sandwich-szigetek közelében. A felvételt egy kutatócsoport készítette, amelyet a Essexi Egyetem tudósa, Dr. Michelle Taylor vezetett, és amely 35 napos expedíció keretében igyekezett új tengeri élőlényeket felfedezni.
A kolosszális tintahal, amely a legnehezebb gerinctelen állat a Földön, akár 7 méter hosszúra és 500 kilogramm súlyúra is megnőhet. Az expedíció során készült felvétel lehetőséget adott arra, hogy a tudósok közelebbről megismerjék ezt a titokzatos fajta életét, amelynek életciklusa még mindig számos rejtélyt tartogat. A kutatók szerint a fiatal tintahalak átlátszó megjelenése idővel megváltozik, és a felnőtt példányok már nem rendelkeznek ezzel a jellegzetességgel.
A felvétel készítése során a kutatócsoport kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit is látnak, de a tintahal szépsége és szokatlan megjelenése arra ösztönözte őket, hogy dokumentálják. Dr. Kat Bolstad, a felvétel ellenőrzéséért felelős szakértő, elmondta, hogy korábban a tintahalakról csak úgy értesültek, hogy maradványaikat bálna- és tengeri madarak gyomrában találták meg. „Izgalmas látni az első in situ felvételeket egy fiatal kolosszális tintahallal, és megdöbbentő tudni, hogy ezek az állatok nem is sejtik, hogy az emberek léteznek” – tette hozzá.
A kolosszális tintahal eddigi megfigyelései között voltak olyan esetek, amikor felnőtt példányokat filmeztek, de soha nem látták őket élve, mély vízben. A Természettudományi Múzeum szakértői azt is megjegyezték, hogy a globális kolosszális tintahal populáció becslése rendkívül nehézkes, mivel a megfigyelések hiánya miatt a faj még mindig a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoz. Az intézmény 2022-ben azt állította, hogy a tintahalak felfedezése és megértése még mindig kihívást jelent a tudósok számára.
A kutatók számára nemcsak a kolosszális tintahal jelentett kihívást, hanem januárban egy gleccserszéli üveg tintahal felvételét is sikerült elkészíteniük. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója megjegyezte, hogy két különböző tintahal első és második felfedezése egymást követő expedíciókon rendkívüli esemény, és azt mutatja, hogy mennyire keveset tudunk a déli óceán csodálatos lakóiról. „Ezek a felejthetetlen pillanatok emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró rejtélyekkel” – tette hozzá.
A tudományos közösség által végzett kutatások mellett a brit tengerpart mentén élő tengeri madarak számára létfontosságú táplálékforrást, a homokheringet is érinti a tengeri környezet javítását célzó program. Az Atlantic cod és más halfajok túlfogása is aggasztó problémát jelent, és a tudósok folyamatosan dolgoznak a tengeri élővilág védelméért. A környezetvédelmi projekteken túl a Essexi Egyetem a mesterséges intelligencia forradalmában is szeretne vezető szerepet játszani, ami újabb lehetőségeket nyithat meg a tengeri élet megértése és védelme terén. Az elkövetkező években várhatóan még több felfedezés és kutatás fog napvilágot látni, amely segíthet jobban megérteni a tengeri ökoszisztémákat és azok védelmét.
