A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, folyamatosan mosolygó mexikói axolotl, sikeresen alkalmazkodott az újonnan létrehozott mesterséges mocsarakban, állapították meg tudósok. Egy olyan kutatás keretében, amely reményt adhat egy olyan lény hosszú távú jövőjére, amely a kihalás szélére került, tudósok 18 fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, helyreállított és mesterséges mocsarakban. A kutatók rádiókövető eszközökkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy mindkét helyszínen „túléltek és sikeresen táplálkoztak” – sőt, még híztak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója elmondta, hogy ez „lenyűgöző eredmény”. A kutatás eredményei a PLoS One című szaklapban jelentek meg, és a kutatók szerint arra utalnak, hogy az axolotl visszavezethető a természetes élőhelyére.
Xochimilco vizei, amelyek hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak és a hegyekből érkező forrásvíz táplálta őket, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban ahogy Mexikóváros növekedett, a városiasodás, a szennyezés és más nyomások az axolotlokat a kihalás szélére sodorták, és egyes becslések szerint a szabadban mindössze 50 példány maradt. Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem társkutatója hangsúlyozta, hogy „ha elveszítjük ezt a fajt, egy részt veszítünk el mexikói identitásunkból”. Az axolotl nem csupán egy állat, hanem ikonikus szimbólum is. Az azték legendák szerint ez a lény egy isten, aki szalamandra formájában jelenik meg – az azték tűz- és villámmal foglalkozó isten, Xolotl, aki szalamandraként rejtőzik.
Dr. Zambrano így folytatta: „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a mocsaras élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációt egy több mint 20 milliós városban, úgy érzem, remény van az emberiség számára.” Az állatok szabadon engedésére készülve a kutatók helyi gazdákkal és önkéntes csapattal együtt dolgoztak, hogy „menedékhelyeket” hozzanak létre az axolotl számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban tenyésztett állatokat: az egyik Xochimilcóban, a másik egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt mesterséges mocsárrá alakult. Minden állatot elláttak rádiókövető eszközzel. „Az elképesztő hír az, hogy mindannyian túléltek” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Sőt, azok, akiket újra elkaptunk, híztak is – tehát vadásznak.” A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. „Felfedeztük, hogy néhányan a legtöbb időt egy másik egyed társaságában töltik – mintha barátságokat kötnek” – magyarázta Dr. Ramos.
Ironikus módon ezek a karizmatikus szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálhatók. A faj biológiai szempontból lenyűgöző, hiszen képes bármely testrészének regenerálására, amely megsérült vagy elveszett. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ez a képesség orvosi szempontból hogyan hasznosítható. Azonban Mexikóváros mocsaras területein még sok munka vár arra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, hogy a vadon élő axolotl számára lehetőséget adjanak a felépülésre. Dr. Ramos hangsúlyozta: „Sok állat elveszíti a természetes élőhelyét világszerte. A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok emberre van szükség.” Azt is hozzátette, hogy „nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy valaki részt vegyen – a világ mindenki segíthet.”
