Dél-Ázsiában, a világ első drón háborúja bontakozott ki nukleáris fegyverekkel rendelkező szomszédok között. Csütörtökön India azzal vádolta Pakisztánt, hogy drónok és rakéták hullámaival támadt meg három katonai bázist indiai területen, valamint Jammu és Kasmír indiai-adminisztrált részén. Az indítványt Islamabad gyorsan tagadta, míg Pakisztán bejelentette, hogy az utóbbi órákban 25 indiai drónt lőttek le. Delhi hivatalosan nem reagált a vádakra. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen kölcsönös támadások egy veszélyes új szakasz kezdetét jelentik a több évtizedes rivalizálásban, hiszen mindkét fél nemcsak tüzérséget, hanem pilóta nélküli fegyvereket is bevet a feszült határon. Amíg Washington és más globális hatalmak a visszafogottságra szólítanak fel, a térség az eszkaláció szélén egyensúlyoz, a drónok pedig – csendes, távoli és tagadható eszközökként – új fejezetet nyitnak az India-Pakisztán konfliktusban.
A US Naval War College professzora, Jahara Matisek, a BBC-nek nyilatkozva kiemelte, hogy az India-Pakisztán konfliktus egy új drónkorszakba lép, amelyben a „láthatatlan szemek” és a pilóta nélküli precíziós támadások dönthetik el az eszkalációt vagy a visszafogottságot. Az indiai légicsapások és határ menti tűzcsapások szerdától kezdődően 36 halálos áldozatot és 57 sebesültet követeltek Pakisztánban és Pakisztán által irányított Kasmírban, míg India oldalán legalább 16 civil halt meg pakisztáni tüzérségi támadások következtében. India azt állítja, hogy rakétatámadásaik az indiai turisták ellen elkövetett, Pahalgamban történt halálos merénylet megtorlásai voltak, amellyel kapcsolatban Islamabad tagadta, hogy bármilyen szerepet játszott volna.
Pakisztán hadserege csütörtökön bejelentette, hogy 25 indiai drónt lőttek le különböző városokban, beleértve Karacsit, Lahorét és Rawalpindit. A drónokat – amelyek állítólag izraeli gyártású Harop drónok – technikai és fegyveralapú ellenintézkedések révén semlegesítették. India azt állította, hogy több pakisztáni légvédelmi radart és rendszert, köztük egyet Lahoréban, semlegesített. A modern hadviselésben a lézerrel irányzott rakéták, bombák, drónok és pilóta nélküli légi járművek kulcsszerepet játszanak, jelentősen növelve a katonai műveletek precizitását és hatékonyságát. A drónok képesek koordinátákat közvetíteni légicsapásokhoz, vagy ha felszereltek, közvetlenül is kijelölhetnek célpontokat, ezáltal lehetővé téve az azonnali támadást.
A szakértők szerint India drónflottája nagyrészt izraeli gyártású felderítő UAV-k köré épül, mint például az IAI Searcher és Heron, valamint a Harpy és Harop loitering fegyverek. A Harop különösen fontos szerepet játszik a magas értékű, precíziós célzott hadviselésben, ami a modern konfliktusok során a loitering fegyverek növekvő jelentőségét tükrözi. A Heron, a szakértők szerint, India „magas légtérben található szeme”, amely mind békeidőben, mind harci műveletek során hasznos.
India nemrégiben 4 milliárd dolláros üzletet kötött 31 MQ-9B Predator drón megvásárlására az Egyesült Államoktól, amelyek képesek akár 40 órán át repülni és 40,000 láb magasságban működni, ami jelentős előrelépést jelent a csapásmérési képességeikben. Emellett India a rajdrón taktikákat is fejleszti, amelyek során nagy számú kisebb UAV-t alkalmaznak, hogy túlszárnyalják és telítődjenek a légvédelmi rendszerek, lehetővé téve a nagyobb értékű eszközök behatolását.
Pakisztán drónflottája „kiterjedt és sokszínű”, mind hazai, mind importált rendszereket tartalmaz, mondta Ejaz Haider, a lahori védelmi elemző. Az állomány több mint ezer drónt tartalmaz, kínai, török és hazai gyártók modelljeit. Különösen fontos platformok közé tartozik a kínai CH-4, a török Bayraktar Akinci, valamint Pakisztán saját Burraq és Shahpar drónjai. Emellett Pakisztán is kifejlesztett loitering fegyvereket, amelyek növelik csapásmérési képességeit.
Bár a közelmúlt dróncseréi Indiában és Pakisztánban jelentős eszkalációt jelentenek a rivalizálásban, a szakértők szerint éles különbségek mutatkoznak a drónközpontú hadviselés és a jelenlegi konfliktus között. A drónok alkalmazása a harci repülőgépek és nehéz rakéták helyett alacsonyabb szintű katonai lehetőséget jelent, amely a visszafogottság jele lehet. Ugyanakkor, ha ez csupán a szélesebb légi kampány előjátéka, a számítás teljesen megváltozik.
A drónhadviselés, amelyet most tanúi lehetünk, talán nem tart sokáig; lehet, hogy ez csupán egy nagyobb konfliktus kezdetét jelzi. A szakértők mindkét lehetőséget figyelembe veszik: a de-eszkalációt és az eszkalációt. Jelenleg egy olyan határvonalon állunk, ahol a jövő irányát nehéz megjósolni. Kétségtelen, hogy India integrálja a drónokat a precíziós csapásmérési doktrínájába, lehetővé téve a határok átlépése nélküli távoli célzást. Ugyanakkor ez új kihívásokat is felvet: a drónok alacsonyabb politikai és operatív küszöböt teremtenek az akciókhoz, ugyanakkor új eszkalációs dinamikákat is generálnak, hiszen minden lelőtt drón, minden megvakított radar potenciális feszültségforrássá válhat a két nukleáris hatalom közötti feszültségben.
