A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja eddig üres, steril világoknak tűntek a tudósok számára, azonban új kutatások szerint ezek a testek valójában óceánokat rejthetnek, sőt, életet is támogathatnak. Az eddigi ismereteink nagyrészt a NASA Voyager 2 űrszondájának 1986-os küldetéséből származnak, mely a bolygó közelében repült el közel 40 évvel ezelőtt. Most azonban egy új elemzés fényt derített arra, hogy a Voyager 2 látogatása egy erős napvihar idejére esett, ami torzította a bolygórendszerről alkotott képet.
Uranusz egy gyönyörű, jeges, gyűrűs világ a Naprendszer peremén, és a legnagyobb hidegben lévő bolygók közé tartozik. Megjelenése is különleges, hiszen az oldalára dőlt a többi bolygóhoz képest, mintha megütötték volna, emiatt sokan a legfurcsább bolygónak tartják. A Voyager 2 1986-os repülésekor szenzációs képeket küldött a bolygóról és holdjairól, ám a tudósokat még inkább lenyűgözte az a mért adat, amely azt mutatta, hogy a Uranusz rendszer még furcsább, mint gondolták. A szonda mérései azt jelezték, hogy a bolygó és holdjai inaktívak, ellentétben a Naprendszer más, külső területein található holdakkal, amelyek aktív geológiai tevékenységet mutatnak. Továbbá, Uranusz védő mágneses mezője is furcsa torzulásokat mutatott, amely a Nap irányába nyomódott.
A Voyager 2 nem talált semmiféle gázt vagy anyagot, amely a bolygóról vagy holdjairól származhatott volna, ami azt a következtetést vonta maga után, hogy Uranusz és legnagyobb holdjai steril és inaktív világok. Ez a megállapítás meglepte a tudósokat, mivel ellentétben állt a Naprendszer más bolygóival és holdjaival kapcsolatos ismereteinkkel. Az új elemzés azonban világossá tette, hogy a Voyager 2 egy „rossz napon” repült el a bolygó mellett. A kutatás szerint, amikor a Voyager 2 áthaladt Uranusz mellett, a Nap éppen aktív volt, és egy erős napvihar hozott létre olyan napközeli széláramlatokat, amelyek eltüntethettek volna anyagot a bolygó környezetéből, és ideiglenesen torzíthatták a mágneses mezőt.
Dr. William Dunn, a University College London kutatója elmondta, hogy ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint azt korábban gondolták. A kutatások alapján elképzelhető, hogy a holdak alatt óceánok rejtőznek, amelyek életet támogathatnak. Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretein belül, szintén izgatottan fogadta az új eredményeket. Ő most a Voyager küldetések projekt tudósa, és örömmel nyilatkozott a BBC News-nak, hogy fantasztikus lehetőségek nyílnak meg a Uranusz rendszerében.
Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies kutatója, aki független a kutatócsoporttól, szintén nagyon izgalmasnak nevezte az eredményeket. Hangsúlyozta, mennyire fontos visszanézni a régi adatokra, mert azok néha új felfedezéseket rejtenek. A NASA is figyelembe veszi az új kutatások eredményeit, mivel 40 év telt el azóta, hogy a Voyager 2 utoljára a jeges világ mellett repült el. A NASA tervezi, hogy 10 éven belül új küldetést indít, az Uranusz Orbiter and Probe program keretein belül, hogy közelebbről megfigyelhesse a bolygót és holdjait.
Dr. Jamie Jasinski, a NASA tudósa, aki kezdeményezte a Voyager 2 adatai újraértékelését, elmondta, hogy a jövőbeli űrszonda műszereit a mostani eredmények fényében kell megtervezni. Az új küldetés várhatóan 2045 körül érkezik meg, és a tudósok remélik, hogy felfedezik, vajon ezek a távoli, jeges holdak, amelyeket korábban halott világoknak hittek, valójában képesek-e életet támogatni. Az űrkutatás világa tehát új és izgalmas lehetőségek előtt áll, amelyek nemcsak a Uranusz rendszerének megértését, hanem az élet lehetőségét is új megvilágításba helyezhetik a Naprendszer távoli szegleteiben.
