A világ esőerdőit gyakran nevezik a „Föld tüdejének”, mivel hatalmas mennyiségű szén-dioxidot tárolnak, ezzel csökkentve a klímaváltozás hatásait. Azonban a több mint másfél billió fa pontos szén-dioxid-tárolásának mérésére eddig nem volt lehetőség, egészen mostanáig. A közelmúltban, kedden, az Európai Űrügynökség (ESA) sikeresen fellőtt egy olyan műholdat, amely egy különleges radar rendszer segítségével képes feltárni, mi rejlik az esőerdők lombkoronája alatt. A szakemberek remélik, hogy ez a technológia segíti a tudósokat jobban megérteni az esőerdők szén-dioxid-tárolásának jelentőségét, valamint a deforestáció hatásait.
A műhold a francia Guiana Kourou állomásról indult, és az Amazonas fölött repült, amely az egyik esőerdő, amit tanulmányozni fog. A fedélzetén lévő műholdat kedvesen „űrbrollynak” nevezték el, köszönhetően a hatalmas, 12 méter átmérőjű antennájának, amely jeleket küld ki. Prof. John Remedios, a Nemzeti Földmegfigyelési Központ igazgatója, aki javasolta az ESA-nak az ötletet, a fellövés után elmondta, hogy ez egy jelentős teljesítmény lenne: „Valóban tudni fogjuk először, hogy mennyi szén van az Amazonasban, a Kongóban és Indonéziában.” Az antenna P-sávú radart használ, amelynek hullámhossza rendkívül hosszú, lehetővé téve, hogy mélyebbre lásson az erdőkben, és felfedje a lombkorona által elfedett ágakat és törzseket.
Dr. Ralph Cordey, az Airbus geotudományi részlegének vezetője elmagyarázta, hogy a jelenlegi űrbéli radarok csodás képeket készítenek a jéghegyekről, de az erdők esetében csak a lombkoronát, a kis ágakat és leveleket látják, nem hatolnak be az erdők mélyére. „De amit felfedeztünk, az az, hogy egy sokkal hosszabb radarhullámhosszal képesek vagyunk belenézni a fák és az erdők mélyére” – tette hozzá. A 1,2 tonnás műhold egy CT-vizsgálathoz hasonló megközelítést alkalmaz, és ismételt áthaladásokkal elemzi a fákat, hogy képet alkothasson arról, mennyi fás anyag van jelen. Ez az anyag szolgálhat a bolygó felmelegedéséért felelős szén-dioxid mennyiségének proxyjaként.
Jelenleg a tudósok egyedi fákat mérnek, és próbálnak extrapolálni, de ez hatalmas kihívást jelent – mondta Prof. Mat Disney, a londoni University College professzora. „A jelenlegi ismereteink nagyon foltosak, mert rendkívül nehéz mérni” – tette hozzá. „Alapvetően arról beszélünk, hogy megpróbáljuk me weighing the carbon stored in one and a half trillion trees across the tropics. A műholdas megoldások valóban az egyetlen módja annak, hogy ezt következetesen elérjük.” A műhold fellövése után a földi mérések folytatódni fognak, hogy ellenőrizzék az általa visszaküldött adatokat.
A műholdat az Egyesült Királyságban építették, és az ötletet Shaun Quegan professzor, a Sheffieldi Egyetem akadémikusa vetette fel, de hangsúlyozta, hogy ez egy nemzetközi együttműködés eredménye: „A küldetés évtizedes, rendkívül innovatív munka eredménye, amely során együtt dolgoztunk Európa és az Egyesült Államok legjobb tudósaival.” A műhold telepítése sok kihívást jelent, amelyek a rakéta fellövésén túlmutatnak. „A műhold bizonyos részei nagyok, ideértve a 12 méter átmérőjű, kibővíthető antennát is. Olyan, mintha egy ernyőt nyitnánk ki az űrben, csak éppen egy nagyon nagyot, így arra figyelünk, hogy ez simán történjen” – mondta Dr. Cordey.
Az Airbus mérnökei az amerikai L3Harris Technologies cég szakembereit hívták be a Stevenage-i telephelyükre, hogy felügyeljék az antenna-reflektor építését. Az L3Harris szakértői az ilyen nagyméretű, kibővíthető rendszerekben, amely tapasztalat jelenleg nem áll rendelkezésre Európában. A csapat arra számít, hogy hat hónapon belül elkészítik az első térképeket, majd öt éven keresztül folytatják az adatok gyűjtését. Ezek az éves térképek nemcsak azt mutatják meg, mennyi szén tárolódik, hanem azt is, mennyi veszlik el a deforestáció következtében.
A Biomass műhold hosszabb hullámhossza előnyös, mivel képes áthatolni a felhőkön, így következetes, összehasonlítható képet ad egy erdőről az egyik évről a másikra. Ez az eredmény motiválta a tudósokat, akik több mint 20 éve dolgoznak a projekten. „Izgalmas, mert meg fogja mondani, hogy valami, amit talán magától értetődőnek tartunk, mint például az erdőink és fáink, hogyan járulnak hozzá a Földünk működéséhez, különösen a klímaváltozással kapcsolatos folyamatokhoz, amelyek ma és a jövőben is rendkívül fontosak számunkra.”
