Bár valószínűleg nem sokan ismerik Tajvan Hong Fu Industrial Group nevét, a cég termékeivel azonban szinte nap mint nap találkozhatunk. A Hong Fu a világ második legnagyobb sportcipőgyártója, amely cipőket szállít olyan neves márkák számára, mint a Nike, Converse, Adidas és Puma. Évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt gyárt, így nem meglepő, hogy a cég legújabb, jelentős indiai piacra történő befektetése felkeltette a lábbeli ipar figyelmét. Jelenleg egy hatalmas gyár építésébe kezdett Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. Az új üzem, amikor teljes kapacitással működik – várhatóan 3-5 éven belül –, évi 25 millió pár cipőt fog gyártani, és akár 25 000 munkavállalónak adhat munkát.
A projekt indiai partnerekkel valósul meg, köztük Aqeel Panarunával, a Florence Shoe Company elnökével, aki elmondta: „A nemzetközi piac telített, és a Hong Fu új lehetőségek után kutatott.” Hozzátette, hogy Indiában drámai mértékben növekszik a bőrből készült lábbelik iránti kereslet. Az indiai kormány is szeretné vonzani az ilyen típusú befektetéseket, remélve, hogy ez javítja a lábbeli ipar színvonalát és növeli az exportot. Az ipar fellendítése érdekében tavaly augusztusban az Indiai Szabványügyi Hivatal (BIS) új minőségi szabályokat vezetett be az Indiában forgalmazott cipőkre. Ezek a szabványok például előírják, hogy az anyagoknak erősségi és rugalmassági teszteken kell átesniük. Sandeep Sharma, a lábbeli ipar szakértője és újságírója elmondta: „Ezek a BIS szabványok valóban a piac megtisztításáról szólnak. Túl sok alacsony minőségű termék árasztotta el a piacot, a fogyasztóknak pedig jobbat érdemelnek.”
Indiában sokan azonban nem engedhetik meg maguknak a híres márkák cipőit. Számukra egy hatalmas és bonyolult kis cipőgyártók hálózata, az úgynevezett „szervezett szektor” nyújt megoldást. Ezek az olcsó termékek a becslések szerint a teljes lábbeli piac kétharmadát teszik ki. Az Agra kerületben dolgozó Ashok (aki nem árulta el teljes nevét) is ennek a szektornak a tagja, és becslése szerint naponta 200 000 pár cipőt gyártanak az ő hasonló vállalkozásai. „Sokan, különösen a vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken élők, inkább a helyi, olcsó lábbelit választják a márkás lehetőségek helyett” – mondja. „Sok szervezett márka nehezen tudja bővíteni a kiskereskedelmi jelenlétét a félvárosi és vidéki területeken, mert mi őket szolgáljuk ki.”
De hogyan érintik az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? Sharma véleménye szerint a helyzet bonyolult. „A kormány igyekszik egyensúlyozni. Nem zárhatja be csak úgy a kisvállalkozások ezreit, amelyek milliókat foglalkoztatnak – az gazdasági öngyilkosság lenne.” Hozzátette: „Amit látok, az inkább egy régi, szokásos tanításnál fogva – a kormány a szabványok bevezetésére törekszik, de emellett programokat is indít, hogy segítsen a kis gyártóknak fejleszteni a folyamataikat. Nem arról van szó, hogy megszüntessék a szervezett szektort, hanem hogy fokozatosan bevonják őket.”
A megoldást még bonyolítja, hogy a szervezett szektor jól ismert a neves márkák hamisítványainak gyártásáról. Ezek a termékek népszerűek az indiai vásárlók körében, akik stílusos akciókra vadásznak, azonban más országok régóta panaszkodnak a veszteségek miatt, amelyeket a hamisítványok okoznak. Közben új indiai sportcipőgyártók is megjelennek, hogy kiszolgálják India növekvő középosztályát. Sabhib Agrawal próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését a mezítlábas lábbelik iránt – olyan cipők iránt, amelyeket a gyártók egészségesnek tartanak, mert ösztönzik a természetes mozgást. Agrawal szerint cége, a Zen Barefoot különleges, mivel az indiai lábbeli ipar nem túl innovatív. „Nagyon kevesen hajlandók időt szánni és befektetni új technológiákba itt. Az indiai gyártás egy profit-centrikus piac, a megtérülés vezérli.”
A Comet nevű indiai cég innovációra törekszik, és azt állítja, hogy ők az első hazai sportcipő márka, amely birtokolja az egész gyártási folyamatot a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű kontroll lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk az anyagokkal, új formákat vezessünk be, és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján,” mondja a cég alapítója, Utkarsh Gupta. Szerinte a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz, míg a legtöbb hazai márka a piacon kapható kész talpakat használja, Gupta viszont rájött, hogy ezek minőségben, tartósságban és tapadásban is hiányosak.
A változások elkerülhetetlenek a lábbeli szektorban, és az iparág jövője már a küszöbön áll. Ashok reméli, hogy a szervezett szektor nem marad figyelmen kívül India lábbeli iparának növekedése során. „A kormánynak akkreditációt és tanúsítványokat kellene adnia, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha mi is bekerülünk a szervezett szektorba, akkor senki sem tudja megverni Indiát a cipőgyártás területén.” Sharma azonban figyelmeztet arra, hogy a változás elkerülhetetlen. „A piac mindenképpen átalakul. A nagyobb szereplők még nagyobbá válnak – ők rendelkeznek a pénzzel, hogy gyorsan alkalmazkodjanak. De nem hiszem, hogy a kis szereplők teljesen eltűnnek. Az okosak megtalálják a saját piaci résüket.”
